Egyed László Kiálítás

Ateliers Pro Arts, Horansky u. 5.

Egyed László mesterien rajzol. A precizitás és a kézzelfoghatóság, egyaránt megjelenik munkáiban, amelyeken a kiváló rajztudás, a megfigyelés erőssége és a megvilágítás átgondolt kiválasztása nyilvánul meg.

    Képe, amelyen egy féloldalasan ülő, kezével saját súlyát megtámasztó férfi háta látható a jó rajz iskolapéldája, mely megérdemli, hogy közelebbről szemügyre vegyük. A test felületén több síkot láthatunk, amelyek lágyan egymásba érnek. A művész megfigyeli a körvonalakat, melyeket az árnyék kirajzol, értelmezve a síkokat, így kölcsönözve a valódiság illúzióját a háromdimenziós forma kétdimenziós ábrázolásának. Ezen a rajzon finoman érződik a határ a megvilágított felület, és a többi rész között. Észrevehetünk egy másik halvány körvonalat is, amely megmutatja, hol fut az a széles izom, amely a gerinc mentén haladva egy másik kanyart képez a lapockák közötti mélyedésig. Innen Egyed kivetíti a fényt az üreg másik részére. Az alak elsötétül, ahogy kirajzolódnak a lapockák, a bordák, az oldalizmok a medence, és a nagy farizmok körvonalai.

    Nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy a rajzolás Egyed számára csupán egyszerű anatómialecke; ő a formák rejtett nyelvének, illetve az ennyire jó rajzok által kifejezett érzelmi jelentéstöbbletnek a mestere. Megjegyzem, hogy a rajz, az arányokat tekintve hibátlan, továbbá megfigyelhető az a leleményes megoldás, ahogyan a jobbról érkező fény látszólag eltünteti a határt, ahol a torzó és a kar végződnek, csak a formájukra való utalás érzékelhető. Ez egy olyan gondolkodásmód, ami ritka a művészek körében, mivel ők közvetlenül az agy azon részével értelmezik a formákat, amely lát, felismeri az alakokat, mintákat, illetve a dinamikát, amely másképp láthatatlan lenne. Ezért felemás módon, míg a művész a látványt próbálja visszaadni, közben a rejtett transzcendencia mögé hatol, amely a formában megjelenik, de általában csak sejthető, nem pedig megérthető. A rajz a megértés egyik formája.

    Szükségtelen megjegyezni, hogy nincs olyan fénykép, amely képes lenne ilyen fajta megfigyelésre. A fényképész művészi irányultsága nélkül a fényképek csupán rögzítenek.  Egy fénykép nem láttatja a körvonalakat, és nem is mutatja a valódi tartalmat. Természetesen egy fénykép is megközelítheti a kimondhatatlant. Nem azt állítom, hogy a fényképezés nem művészet, sőt kiváló művészetnek tartom, de mint minden nagyszerű művészet, ez is megkívánja a művészi irányultságot: művész nélkül nem létezik művészet.

    Egyednek a beállított aktról készült tanulmánya egy másik kedvenc rajzom. Csodálatosan érzékeny kép, mely a forma törékenységét tárja elénk, a fény pedig, finoman, gondoskodóan esik a fekvő alakra. A kép különösen érzékletes benyomást kelt, nemcsak a felülettel érintkező bordák vonalait érzékelhetjük, hanem a bőr apró begyűrődéseit is. A medence mögötti sötétebb szín előtérbe helyezi az alakot, miközben a mélység illúzióját kelti. A kép igen érzelmes, találó és szeretetreméltó.

    A két egymáson fekvő nőről készült rajz ötletes tanulmány a fény és az árnyék összjátékáról, mely az összeolvadás képzetét kelti bennünk, a fény átalakulása árnyékká, jobbról balra haladva pedig a látásnak egy egyáltalán nem hétköznapi mélységét mutatja. Bár nehéz szavakkal kifejezni az ilyen látvány keltette érzéseket, azt bizton állíthatjuk, hogy igen erős interpretációval találkozunk.

    A fény és a sötétség finom összjátéka, mely misztikus hangulatot idéz, talán Egyed munkáinak alapvető tárgya, megerősítve a fény-árnyék kapcsolat ábrázolásával, és a  fátyolossággal. Az biztos, hogy a művész visszautal a Reneszánszra, mint ösztönözőre, de nem mondhatjuk, hogy munkái ugyanakkor nem határozottan modernek is. De nem posztmodernek. Túl sok élet, és öröm sugárzik a formák érzékletes egybeolvadásából ahhoz, hogy azt mondhassuk ez egy posztmodern vallomás, amely átitatott töredékességgel, hanyatlással, neurózissal és halállal. Egyed talán a pusztulás témájának ellensúlyozójaként jelenik meg számunkra, visszatérve a közvetlen megfigyeléshez, és az értelemadás képességéhez.

    Egyed munkája a természetes felületekre eső  fény aktív megfigyelésével kezdődik, ezért mindig szellemes és leleményes. Egyes művein az ötletesség és a humorérzék jobban érződik, mint másokon. Bizonyos munkákon a megfigyelés nagyon közvetlen, intenzív és szinte kegyetlenül valósághű. Mindegyiket érdemes megtekinteni. Ha szeretne felüdülni a valóban jó rajzok látványa által, nézze meg Egyed László kiállítását!

  Peter Fekete

A kiállítás megtekinthető 2013. december 6-áig.

English