Egyed László Kiálítás
Ateliers Pro Arts, Horansky u. 5.
Egyed László mesterien rajzol. A precizitás és a
kézzelfoghatóság, egyaránt megjelenik munkáiban, amelyeken a kiváló rajztudás,
a megfigyelés erőssége és a megvilágítás átgondolt kiválasztása nyilvánul meg.
Nem szeretném azt a benyomást
kelteni, hogy a rajzolás Egyed számára csupán egyszerű anatómialecke; ő a
formák rejtett nyelvének, illetve az ennyire jó rajzok által kifejezett érzelmi
jelentéstöbbletnek a mestere. Megjegyzem, hogy a rajz, az arányokat tekintve
hibátlan, továbbá megfigyelhető az a leleményes megoldás, ahogyan a jobbról
érkező fény látszólag eltünteti a határt, ahol a torzó és a kar végződnek, csak
a formájukra való utalás érzékelhető. Ez egy olyan gondolkodásmód, ami ritka a
művészek körében, mivel ők közvetlenül az agy azon részével értelmezik a
formákat, amely lát, felismeri az alakokat, mintákat, illetve a dinamikát,
amely másképp láthatatlan lenne. Ezért felemás módon, míg a művész a látványt
próbálja visszaadni, közben a rejtett transzcendencia mögé hatol, amely a
formában megjelenik, de általában csak sejthető, nem pedig megérthető. A rajz a
megértés egyik formája.
Szükségtelen megjegyezni, hogy nincs olyan fénykép, amely képes lenne ilyen fajta megfigyelésre. A fényképész művészi irányultsága nélkül a fényképek csupán rögzítenek. Egy fénykép nem láttatja a körvonalakat, és nem is mutatja a valódi tartalmat. Természetesen egy fénykép is megközelítheti a kimondhatatlant. Nem azt állítom, hogy a fényképezés nem művészet, sőt kiváló művészetnek tartom, de mint minden nagyszerű művészet, ez is megkívánja a művészi irányultságot: művész nélkül nem létezik művészet. Egyednek a beállított aktról készült tanulmánya egy másik kedvenc rajzom. Csodálatosan érzékeny kép, mely a forma törékenységét tárja elénk, a fény pedig, finoman, gondoskodóan esik a fekvő alakra. A kép különösen érzékletes benyomást kelt, nemcsak a felülettel érintkező bordák vonalait érzékelhetjük, hanem a bőr apró begyűrődéseit is. A medence mögötti sötétebb szín előtérbe helyezi az alakot, miközben a mélység illúzióját kelti. A kép igen érzelmes, találó és szeretetreméltó.
A két egymáson fekvő nőről készült rajz ötletes tanulmány a fény és az árnyék
összjátékáról, mely az összeolvadás képzetét kelti bennünk, a fény átalakulása
árnyékká, jobbról balra haladva pedig a látásnak egy egyáltalán nem hétköznapi
mélységét mutatja. Bár nehéz szavakkal kifejezni az ilyen látvány keltette
érzéseket, azt bizton állíthatjuk, hogy igen erős interpretációval találkozunk.
A fény és a sötétség finom összjátéka, mely misztikus hangulatot idéz,
talán Egyed munkáinak alapvető tárgya, megerősítve a fény-árnyék kapcsolat
ábrázolásával, és a fátyolossággal. Az
biztos, hogy a művész visszautal a Reneszánszra, mint ösztönözőre, de nem
mondhatjuk, hogy munkái ugyanakkor nem határozottan modernek is. De nem
posztmodernek. Túl sok élet, és öröm sugárzik a formák érzékletes
egybeolvadásából ahhoz, hogy azt mondhassuk ez egy posztmodern vallomás, amely
átitatott töredékességgel, hanyatlással, neurózissal és halállal. Egyed talán a
pusztulás témájának ellensúlyozójaként jelenik meg számunkra, visszatérve a
közvetlen megfigyeléshez, és az értelemadás képességéhez.
Egyed munkája a természetes felületekre eső fény aktív megfigyelésével kezdődik, ezért
mindig szellemes és leleményes. Egyes művein az ötletesség és a humorérzék
jobban érződik, mint másokon. Bizonyos munkákon a megfigyelés nagyon közvetlen,
intenzív és szinte kegyetlenül valósághű. Mindegyiket érdemes megtekinteni. Ha
szeretne felüdülni a valóban jó rajzok látványa által, nézze meg Egyed László
kiállítását!
Peter Fekete
A kiállítás megtekinthető 2013. december 6-áig.
|